Milyen most a társadalmunk, a demokráciánk?
Arról, hogy milyen most a magyar társadalom és demokrácia minősége, állapota, meglehetősen eltérnek a vélemények.
Egyesek szerint még soha ekkora demokrácia, soha ekkora szabadság nem virágzott a Kárpátok büszke bércei alatt, Lehel-kürtjéből még sohasem szólt ilyen szépen és ennyire messzire zengőn a magyarok híre.
Ám mások zsákutcás fejlődésről, bezárkózásról, elmaradottságunk konzerválásáról, feudális uram-bátyám viszonyokról, sőt egyenesen a diktatúra veszélyéről beszélnek.
A szociológia tudományának jeles képviselői igen árnyalt képet festenek jelenlegi társadalmunkról, és a társadalom mélyéről felszínre hozott kutatási eredményeik, enyhén szólva, nem minden vonatkozásban adnak okot optimizmusra.
Példának okáért a Csepeli-Murányi-Prazsák szerzők által jegyzett az Új tekintélyelvűség a mai Magyarországon c. könyvben (Apeiron Kiadó, 2011 Budapest) számos nyugtalanító megjegyzést találunk:
“A közép-kelet-európai nemzetek esetében az “állampolgár” tartalmát felülírja a “származás” és az “anyanyelv”, melyek együttesen inkább egy kizáró, semmint befogadó jellegű nemzetfelfogásnak felelnek meg.”
”Az autoriter típusú … minta hordozói az erőszaktól sem riadnak vissza, hiszen a diszpozíciónak hangsúlyos eleme a “Céljainkat néha csak erőszakkal érhetjük el” állítás elfogadása.”
Jön a jövő generáció
Na, de milyen lesz a jövő? A felnőtt kor küszöbéhez érő nemzedékek, mely vonulatokat, irányzatokat fogják erősíteni, milyen jellemzőkkel rendelkeznek? (Persze nem tagadva a szocializáció dinamikus jellegét).
Aki e tárgyban nyugalmat remél, meglehet, nem fog megnyugodni.
A 2008-as Iskola és társadalom, a 2013-as Aktív fiatalok Magyarországon kutatások ilyen megállapításokat tartalmaznak:
”A középiskolások 71%-a teljesen vagy inkább egyetért azzal az állítással, miszerint “ennek az országnak nem annyira törvényekre van szüksége, mint inkább egy olyan vezetőre, akiben a nép megbízik.”
De olvassunk csak tovább:
”… a 15-29 évesek kevesebb, mint fele gondolja csak úgy, hogy a demokrácia a legjobb politikai rendszer.”
2013-as adatok szerint az egyetemisták 23 százaléka véli így: “bizonyos körülmények között egy diktatúra jobb, mint egy demokratikus rendszer”.
Hát nem volt még elég a bizonyos körülményekből?
