A szépség rabjai
Nagy szerencse, hogy egyikünk sem Pécsett élő fotóművész, aki gondolataiba mélyedve, új idők új kameráján merengve is eleget akar tenni állampolgári kötelességének és ellátogat az önkormányzat adóügyi részlegéhez, hogy a nem szeretett, ám de tudomásul vett iparűzési adót befizesse.
Ha Pécsett élő fotóművész volnánk, eltűnődnénk az önkormányzat folyosóján, hogy a művészet miért ipar, ha fizetni kell, és miért művészet, amikor megélni kell a tevékenységből.
De mint mondom, szerencsére nem vagyunk fotóművészek. Annál is inkább mázli ez, mert ha azok volnánk, akkor ott, az adóügy folyosóján földbe gyökerezne a lábunk, mert a falakon csüngő, a szeretett városunkat megörökítő fotók látványa kiűzné fejünkből az előbbi gondolatokat.
Sőt, felkiáltanánk:
- Ezek az én fotóim!
Ha pécsi fotóművészek lennénk – mint ahogy őrületes szerencsénkre nem vagyunk azok – ott állnánk bénán, és csak lassan derengene föl a kapcsolat a tőlünk meg nem rendelt, vagyis – finom megfogalmazásban – tőlünk elszerzett képek, az önkormányzat és az adófizetés Bermuda-háromszögének sarkai között.
Ha például én volnék pécsi fotóművész – de jó, hogy nem vagyok az – fel is tenném a folyosónak a költői kérdést:
- Mi a francból fizessek adót, ha megloptok?
Ha Fortuna kegyéből mi nem is vagyunk pécsi fotóművészek, Cseri László viszont az!
Hogy ő mit gondolt ott a folyosón, azt nem tudhatom, viszont facebook bejegyzéséből tudom, hogy rákérdezett, hogy egy 2013-ban, külföldi vetítésre átadott képsorból hogyan lett fotóművészeti dekorációs elem az adóosztályhoz vezető terekben. Azt is megkérdezte, hogy tisztességes dolognak tartaná-e az önkormányzat, ha a képeket kifizetné.
Válasz egyelőre nincs, de a képek hirtelen ismeretlen helyre távoztak…
***
A történet utóélete, 2022.01.22.
Cseri Laci kérésemre eképpen foglalta össze a történetet:
A ZSÖK-nél dolgoztam, amikor az akkori alpolgármester, Nagy Csaba arra kért, hogy Pécs városáról adjak neki egy képsort, mert Spanyolországban szeretné levetíteni. Megkapta, majd több évre rá a városi adóhivatalban volt dolgom, és látom, hogy az ügyfélfogadó térben, körben a falakon bekeretezve függnek azok a képek, amelyeket korábban vetítésre átadtam. Írtam az önkormányzatnak, magyarázatot kértem, hogy miképpen kerültek oda, én ehhez soha nem adtam hozzájárulást. Azt ígérték, hogy utánanéznek és értesítenek. Ez azonban nem történt meg. Egy idő után újra írtam nekik, és kértem, hogy fizessék ki. Erre sem válaszoltak, majd egyszer csak eltűnt a képanyag a falakról, azóta sem derült ki, mi lett a sorsuk. Feltételezésem szerint olyan helyre rakhatták, ahol nincs szem előtt.
***
Még Pécs:
