Hol élsz te, melyik korszakban?
- Hol élsz te?- kérdezzük egymást olykor, de a kérdésben nem csak valamilyen elmaradott hely, hanem az idő, pontosabban a korszak is benne foglaltatik. Mert ugye elvárnánk, hogy a huszonegyedik században éljünk és dolgozzunk. De vajon abban élünk-e, ott keressük-e meg a kenyerünk?
Olykor tényleg joggal vetődik fel a kérdés, akkor most milyen korban is élünk, és a munka világában bérrabszolgák vagyunk-e vagy szabad munkavállalók?
Érdemes volna tágabb összefüggésben, több oldalról is megfigyelnünk munkahelyi környezetünket. Ehhez nyújthat segítséget az alábbi táblázat, amely a hagyományos kor jellemzőit veti össze a hálózatok korának mutatóival.
Ha ezen ismérvek alapján tájékozódunk, akkor hamar megállapíthatjuk, hogy mi magunk melyik korszakban töltjük munkaidőnket (és a környezetünk, a társadalmunk vajon ókori, középkori netán nagyon is újkori jellemzőkkel bír-e). Szóval, hogy melyik korszakban is élünk.
Időfelfogás, szervezet, viszonyok, értékrend, kapcsolatok, működés, ügyvitel, munkahelyi légkör, hangulat, egyéni érdek és kollektivizmus hangsúlyai, a növekedéshez való viszony - ez az a tizenegy pont, amely segíthet eligazodni, hol is élsz, hol dolgozol.
Bár a táblánk eléggé beszédes, azért néhány gondolattal hadd egészítsem ki.
Most, majd vagy soha
Régi módon felépülő, hierarchikus szervezetekben, ahol felülről lefelé drasztikusan csökkennek a cselekvés jogkörei a döntések megszületésének ideje borzasztóan hosszúra nyúlik. Az idő meghatározásának kulcsszava a majd. Majd az értekezleten megvitatjuk. Majd tájékoztatom a nagyfőnököt és ő eldönti. Ilyen helyen a kreativitás és a hatékonyság haldoklik.
A rugalmas, többpólusú szervezetekben az adott szinteknek megfelelő döntések és cselekvések azonnaliak. Ilyen szervezetekben nem várnak felsőbb utasításra, ott döntenek, ahol a probléma keletkezik.
A szervezeti struktúra merevsége vagy több pólusúsága a munkatársi viszonyokra is hatással van. Az előbbi helyeken az alá-fölérendeltség merev korlátokat szab. A formális főnök a legnagyobb tekintély, döntése, véleménye megfellebezhetetlen.
A munkatársak körében kuss van. Tekintélyelvűség, fenéknyalás, intrika lehet a következmény.
Jobb helyeken viszont nem merevek a viszonyok, a főnök nem király, akinek a még nagyobb főnök adja a hatalmát, hanem első az egyenlők közül, aki a tudása, a szorgalma alapján informális vezető is egyben. (A történelmi gyökér a rómaiaknál: primus inter pares, vagyis első az egyenlők között).
Leírandó, lefűzendő, leadandó
Az ügyvitel milyensége is sokat elárul egy-egy munkahelyi szervezetről. Minél “hagyományosabb” a szervezet, annál több a papír (és e-mail), annál több a rögzíteni való, a meg- és elszámolandó, a leírandó, a lefűzendő, a leadandó és beszámolandó.
Az ügyvitel eszközrendszere sem mindegy: a díszes dossziék vagy a korszerű számítógépes belső hálózat élvez-e előnyt.
A munkahelyi légkör, a hangulat is segíthet minket az adott munkahely korszakokban történő elhelyezésében. Ahol merevek a viszonyok, ott kevesebb a mosoly, az is esetleg csak rejtve, hogy a főnök meg ne lássa, mert nem illik egy komoly munkahelyen röhögcsélni. Huszonegyedik századi munkahelyen viszont szabad mosolyogni, a lógó orrú munkatárs a kivétel.
Nos, akkor te melyik korszakban is élsz és dolgozol?
